Edit Szabó : Táguljon a világ
Fekete fák nem egyformák,
derekuk is meghajlott már,
ifjan még az égig értek,
vígan néztek szembe széllel.
Tarka világ közepében,
talpuk erős lett a földben,
ágak nyúlnak a magasba,
oly erősen kapaszkodva.
Ám az idő múlásával,
rövidülnek biz’ az ágak,
az életnek a közepén
összenőnek szívek felé.
Emberi sors jelképeként,
nézd, hogy követed a lelkét,
rövidülnek már határok,
szíved közepét bezárod.
Rögzülnek a megszokások,
megmaradnak a barátok,
sötétlik a tarka világ,
mosoly csillan, még megbocsájt.
Ne feledd a tarka rétet,
benne van lehetőséged,
tekints szét a nagyvilágban,
nyissad lelked tág határnak.
Bőcs,2018.09.30