Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik.
Olyan vagy, mint az ima, nem hallik… a harangot félreverik.
Olyan vagy, mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató.
Olyan vagy, mint illó tünemény… valóság elaltató.

Pedig kívántalak, vártalak, egész életemben,
De nem jöttél és meghaltam, a saját végletemben.
Szerencse! Te nem vagy a híres, gaz csábító!
Nem tetszettem, elkerültél, Te… csak, ámító!

Azt hiszem, hogy most már úgy lesz… Nélküled élem le az életem,
Azt meg, hogy meddig tart, ki tudja… Gyertyám, csak egyedül égetem.

Vecsés, 2015. február 1. – Kustra Ferenc