Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő,
Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő!
Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban,
Álmos szemem is kipattant e pillanatban…

Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl,
Csak néztem, kijöttem az ébredésemből…
Remélem az új napom is szép színes lesz,
Lelkem is, bokrokkal együtt virágos lesz.

Vecsés, 2015. február 1. – Kustra Ferenc