Sokan irigylik a csigát,
mert hátán viszi a házát,
neki nem lehet ez terhe,
megszokta már csigateste.
Lassan csúszik de célba ér,
segítséget soha nem kér,
ha aludni kívánkozik,
házába visszahúzódik.
Ő aztán otthon van mindig,
akkor is ha úton mászik,
vendégségbe ezzel indul,
ajtaján mélán kibámul.
Néha nehezen viseli,
ha lassúságát gúny éri,
csak próbálja meg valaki,
egy házat a hátán cipelni!

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…