Nem hoz többé levelet,
lelke elszállt, mint lehelet.
Eshet áztató eső,
ereiben már nincs erő.
Kiszáradt már vén szíve,
madár elrepül felette.
Vihar tépázva megtöri,
ágait semmibe sepri.
Madárfészek sem díszíti,
utolsó is készül leesni.
Már nem várja a holnapot,
elfelejti a tegnapot.
Magányba bezárt elmúlás,
a vég derengő hajnalán.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…