A csend lábujjhegyen járjon,
semmi ne zavarja álmom.
Ne sorold most a gondokat,
szunnyadjon el a gondolat.

Add nekem a perc örömét,
jó a súlytalan lebegés.
Boldog a jelen pillanat,
múlttá lesz töredék alatt.

Két sóhaj között megszökik,
darabjaira szétesik.
Sokáig még bennem lüktet,
örömmorzsák ízét érzem.

Szunnyadjon el a gondolat,
ne sorold most a gondokat.
Semmi ne zavarja álmom,
a csend lábujjhegyen járjon.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…