Elém teszi az ősz
a gyümölcskosarát,
mindent belerakott
ami most finomság.

Egyszerre élvezem
a túlzott bőséget,
a nyár sorban mindent
fényével beérlelt.

Hirtelen látom az
édenkert világát,
most magamba szívom
édeskés illatát.

S ahogyan jött, majd
hirtelen eltűnik,
a nap fénye egyre
fakóbbá változik.

Lassan majd kiürül
gyümölcskosara,
emlék lesz nemsoká
ízének zamata.

De addig is az ősz
itt marad még velem,
a napok szépségét
még megadja nekem.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…