Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe,
a vidék felett embereket megrettentve.
Közel szálltak, talán bombázni akarnak?!
Nem volt még elég nyomora a falunak?
– Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek!
Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek?
Menekül mindenki, amerre csak mehet,
-Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett!
Kap anyja utána, ahogy csak lehet.
-Te fiú, hová vezet most a te élted?
Belehalsz vagy kibírod a gyötrelmeket?
A félelmek újra és újra feltörnek!
Építhetnél várakat a homokba!
Járhatnál nyugodtan az iskolába!
Te leszel apád helyett a kenyérkereső?!
Az özvegye mellett a munkaerő!
Ki akarja ezt így? Ki tehetne érte?
Nem jobb lenne a szívekben is a béke?
Száműzni az önző, pusztító döntéseket!
Élni harmóniában mindenkinek az életet!