Edit Szabó : Bor és mámor
Vörös bor a poharadban,
arcod vígan muzsikál,
mosolygó szem, édes álom,
ki tudja, hányadik már?
Szakálladban nincsen borcsepp,
mégis csillog a szemed,
koszorúval köszönöd meg
szőlő szüreti ünnepet.
Tavasszal dologgal kezdtél,
őszi tőkéket metszettél,
egész nyáron adott munkát,
míg termőre fordult a vágy.
Napsugár fénye segített,
a fürtök megédesedtek
és a szüret kezdetére,
csillogó fürtök érettek.
Finom bornak az anyaga,
bizony kerül a hordókba,
kell a jó bor víg zenéhez,
bor és mámor szép estékhez.
Bőcs,2018.11.05