Egyedül vagyok és annyira magányos.

Félek nélküled, de hát rád hiába várok!

Lemondtál rólam, csak úgy félre dobtál.

Nem vetted észre tiszta lelkem fájását,

Gyenge szívem iszonyatos kínlódását!

Szomorú vagyok és annyira zaklatott!

Veled akartam ébredni, de eltakartad a

Napot! Egyedül teljesen halott vagyok.

Lemondtál rólam és utunkról letaszítottál.

Én meg eltitkoltam, hogy ezen az úton

minden lépésem talpam marja! Nagyon fáj!

Vesztes vagyok! Veled mindent elvesztettem!

Léptem, mert lábaid gyengék voltak a lépéshez!

Nagyon rossz volt! Nem volt jó egyáltalán!

De mennem kellett, mert a te szád nem szólt!

Mert te soha nem is marasztaltál!

Fontos voltál! Mindennél a legfontosabb!

Most meg nélküled küszködök, kóborgok!

Miattad újra és újra mindennap beléd halok!

Mert te más karjában köszönsz a reggelnek.

Másnak hazudod el újra, hogy szereted!

Ugyan, vajon akkor mit is gondoltam?

Azt, hogy hiányom miatt sírni fogsz?

Ha elmegyek, az üresség neked is fájni fog?

Hát egyedül vagyok és nagyon magányos!

Nélküled félek! Nélküled árva vagyok!

Lemondtál rólam, olyan könnyen félredobtál.

Legyél boldog mással, ha velem nem tudtál!

 

 

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már…