Multi módi mozzanatok
Majdnem egymás mellett ültek az irodában. Egyforma íróasztalok, fehér fal, hasonló laptop és telefon, igénytelen környezet – ahogy ez általában arrafelé kijár. Az új belépőnek rövid betanulás s kezdődhet is a hajsza. Több szerződésért, gyártásért, értékesítésért, irányításért. S könyöklés beosztásért, pénzért, hatalomért. Végül is mindegy. Aki egyszer „multi kompatibilis” lett, annak teljesen mindegy mivel foglalkozik. Rádióhullámot vagy pelenkát árul, netán alkatrészt gyárt, vagy egészséget állít helyre. Egy kaptafára megy. S mindez gondosan úgy tervezve, hogy lehetőleg mindenki csak a legminimálisabb szegmenssel foglalkozzon. Abban legyen jártas, hogyha netán cserélni kell, a lehető leghamarabb ki lehessen húzni a folyamatból – mint egy fiókot – és újat ültetni a helyére. Meg amúgy sem cél, hogy valaki átlássa az egészet, belelásson a folyamatokba, netán a mélyükre, a kártyalapokba.
Emberünk fiatal volt, ambiciózus és rámenős. A cél a fontos. A cél – hajtogatta. Azt mondták azt kell csinálni, akkor azt kell csinálni. Ne szüttyögjél, hanem nyomás! Ők fizetnek, ők mondják meg, hogy mit és hogyan kell csinálni.
Kollégája már a munkaviszonya vége felé járt. A követelmény természetesen neki sem volt más. Minél többet, minél olcsóbban, minél gyorsabban. A módszer, ember, eszme, erény, tisztesség, vélemény, hit nem számít. Nem számít? Akkor mi? Csak a nyereség, a profit? Sem ember, sem Isten, csak az, hogy egy vagy néhány ember – szerintük jogosan – mesés jövedelemhez jusson? Igazságtalanság? A javából.
Ekként folyt a díszkurzus, a vita alkalmanként, de gyakran.
Fiatal barátunk nem értette az akadékoskodást. Ilyen a világ! Ez van, kár ezen agyalni, ez ellen ágálni úgysem tudjuk megváltoztatni. Majd belevetette magát a munkába és minden folyt tovább. A hónap végén szép összeggel gyarapodott számlája, családja pedig vígan élte az életét. Gyermekei tanultak, s készültek az életre. Arra az életre, amelyben nem szüttyögnek, hanem tudatosan, rámenősen hajtanak a cél felé, átgázolnak emberen, törvényen, ha a helyzet úgy kívánja azok utasításai szerint, akik fizetnek, tehát megmondhatják, hogy hol, kivel, mikor miért találkozzál és mit tegyél hétköznapjaid nagyobbik részében, de akik sokkal de sokkal többet keresnek amikor te hajtasz, s sorra végzed a feladatokat. Hogy az így keresett jövedelemből boldogan élve, gyerekeket nevelhess, akik nem szüttyögnek……
A másik? Komótosan pergette napjait. Nem túl lelkesen, ám igen korrektül. S morgolódott. Magyarázott, zsörtölődött, győzködött és tanított. Igaz arra csekély esély mutatkozott, hogy felrázza az embereket, mondván, hogy: „Hé, kérem ez így nem jó, ez nem mehet így tovább, lehet(ne) ezt tisztességesen, becsületesen is csinálni!” De – mondogatta – tenni, tanítani, mondani akkor is kell, ha kevés a remény mert ez a mi felelősségünk. Hogy miből mi lesz, nem tudhatjuk, de nekünk nem is az a dolgunk. A mi feladatunk az, hogy mondjuk, tanítsuk, mutassuk meg, vezessük az úton azokat, akik bizonytalanok. Még akkor is, ha ez áldozattal jár, „pénzbe kerül” vagy éppen az ember egzisztenciáját veszélyezteti. Mert hallgatni bűn, mert „Vétkesek közt cinkos, aki néma”.
Majdnem egymás mellett ültek az irodában. Jó kollegiális viszonyban, de örök szellemi harcban. Eszmék, korok, áramlatok hatásában, egzisztenciális kérdések, erkölcs és lelkiismeret között vergődve. Támadva, riposztozva, vitázva.
Csak egy kérdésre nem tudott csattanós választ adni a fiatal kolléga, nem véletlen hát, hogy mindig ideges lett, amikor ezt felemlegették. „Rendben van, hogy jól keresel, hogy otthon magadra zárod az ajtót, megadsz mindnet a családodnak, a lányaidnak, s jobban élsz, mint valaha gondoltad volna. De akkor, de akkor mit mondasz majd, amikor a lányok megkérdezik, hogy „ …..s mondd Apa! Te hogy viselkedtél a munkahelyeden, amikor gátlástalanul átléptek rajtad, amikor kihasználtak, megszégyenítettek vagy éppenséggel megaláztak?” Tudtál elég megingathatatlan maradni? Merted, tudtad, akartad vállalni magadat, vagy beletörődtél, elfogadtál, végrehajtottál, lenyeltél mindenkitől mindent – a pénzért?

Gyarmati Gábor

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S…