Isten tenyerén ülök, s hallgatózom,

hátha hallatszik szíved dobbanása,

nem zengő érc, nem is pengő cimbalom,

csak csendes eső finom koppanása.

Megnyugszom itten a világ tetején,

Te gondok közt lent, felhők közt távol én,

ki szívében hordozza a világnak

minden édes mosolyát és bajának

szürke felhőit, mik itt kúsznak tova,

ismerem, még ha nem is nézek oda,

csak érzem, hogy valaki figyel szépen,

nehogy csorba essen e néma renden,

nem szólok – bár mesélném szívem titkát-

nehogy ne halljam szíved dobbanását.

 

Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással…