Éles fények villóznak, mindjárt összedől minden,

örülök a fájdalomnak, azt jelenti: élek.

Már tágul bennem az idő, még van néhány kincsem,

elgurult üveggolyókat szedeget a lélek.

 

Más bolygón nincs élet, itt kell örökre maradnom,

nem gyűr le semmi szörny, nem gyűlölöm őt, csak értem.

Virágos réten megyek tovább, nem sivatagon,

magamat mentem meg, nem kell irgalom, nem kértem.

 

Összes ideg- s agysejtem remegő vágytól szomjaz,

s boldogan összerezzenek, mikor szépet látok.

Fordulj el most, Isten, nem akarom, hogy elborzadj,

most épp háborút vívok, most fog rajtam az átok.

 

Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással…