Posted by
Posted in

Profán Advent

Profán Advent! Árnyak között Tapogatózva járok Megdobban a szívem Ha ismét fényt látok De most csak reménykedem Pedig elvesztettem hitem A nincstelenségnél Rosszabb a félelem Ismeretlenné vált a szeretet A testiség uralja az életet A multikulti mindent felzabált A földi élet értéktelenné vált A Krisztus követők A Katakombák világába menekült Aki hitet megvallotta Kiátkozásban részesült […]

Posted by
Posted in

Marionetta búcsúja In memoriam Nagy Mesi

“Marionettát leselejtezzük. Unalmas, és kopott. Nem ő az első Marionetta Babúzs, akit le kell cserélni. A zsinórjai gyengék. Porcelán arca repedt. Javaslom selejtezzük le, és készítessünk egy újabb, szebb s bájosabb marionett babát! A műsorszámot pedig teljesen átírjuk.” a leselejtezés megtörtént. pedig nem voltál unalmas, és kopott sem. harmincévesen az unikornisaiddal álmodtál minden éjjel. az […]

Posted by
Posted in

Limerickek 2

Téli olimpia Nem értem, mi ez a hűhó, Ha nem lesz igazi, hát lesz műhó, Üljünk egy kocsiba, Menjünk el Szocsiba, Vár ott egy fess műlesikló. Buszon 1 Egy sötét busznak az aljába’ Rímeket faragtam vaktába’, A fejszém nagy fába’, Nehéz az eszkába, Így kerültem múzsám karjába. Buszon 2 Egy sötét busznak a mélyébe’ Fejben […]

Posted by
Posted in

Limerickek 1

Régimódi udvarlós Jöjjön el velem táncolni kiskegyed, Nem megyek mert még bekapom a legyet. Jó ez a szemérem, A kezét megkérem, Remélem, hogy nem mond nemet.   Városi kutya Szilveszter éjjelén Egész éjjel puffog a petárda, Részegen kurjongat, dalol a dalárda, Nyüszítek félve, Megúszom élve? Én inkább megyek a határba.     Magabiztos bika dala […]

Posted by
Posted in

A lajstrom

Ha összeszámlálnám összes kincseimet, lelkem teremne virágot, mondjuk: rózsát, hozzátenném a volt-jaimat és nincs-eimet, s minden gondolatban veled töltött órát.   Ha mérlegen lenne a sors összes ajándéka, meglátnám, mennyit ér a sok könny és bánat, hiszen ez is mind a leltár tartozéka, te is tettél hozzá nem egyet, százat.   Ha készülne hirtelen egy […]

Posted by
Posted in

Szürke eső

A szürke eső kopog vállamon, hagyom, ugyan minek nekem dicsfény, s talmi vagyon? A nap már rég nem pazarolja rám fényét, még összerakom emlékeim, mint kévét.   Metsző szél fú arcomba, cserzi a bőröm, minden szavad goromba, szívemben tőrök, a múltam betakar, fényes, égő fáklya, csak a kifakult múlt lehet ilyen drága.   Börtönöm falait […]