Séta a Margit Szigeten Hullámok közé zárt történelem Ha ma földjére lépsz elveszik a félelem Mely múlt századok hősi harcait idézik Vagy Margit önfeláldozását kisérik Bár teleszórták vendégcsalogató bálák Virágos kertjeit megkopaszitották A békés csend világát mára száműzték Mert ezt kivánta a legújabb nemzedék Talán a jeges tél idézi a múltját Az ősi romok akkor […]
Fekszem a bársonyos zöld fűben és a kék eget kémlelem. Széttárt karokkal a levegőt most csak ritkábban veszem. Olyan süketítő csend van, még a zajos szél sem muzsikál. Égetően perzsel az arany Nap, a szemem színesen vibrál. Nem is értem, hogy miért, de most nem gondolok semmire. Mintha megszűnt volna a zord külvilág egy […]
Semmi-lét meditáció Állok a vakablakomnál, nézem a semmiséget, Fáj. hogy sírok… életem nem ad több lehetőséget… Vak a sötétség, Egy csillag se gyúl éjben. Hideg az ablaküveg. Vak ablaküveg? Hideg, mint fénytelenség a csillagtalan éjben. * Ablakon keresztül, bambán nézem a tájat, Látom, hogy a hóvihar belepte a fákat. Keresem magamban a sok kiürült vágyat. […]
Hétköznapi pszichológia… Az Élet Spirális, Mosoly soha Nem ideális. *** Az idealizmus helytelen, nagyon káros életforma, Manapság, ők a könyörtelen liberálisok. De, azt hinni, hogy életben ez a megoldás… tragédia. Bár A tömegeknek bőven elegek a frázisok. Ez, a túlzó megengedéssel kiváltott sorstragédia. *** Játszóterem lelked Nevetőráncaim régen kedvelted. Világon nincs paritás, Múló idealítás… Vecsés, […]
szürkülők a hajtincsek némelyike már fehér szaporodnak a nincsek egyszer minden véget ér csaló az emberi élet hisz néha csodákat ígér változik minden ígéret nem minden fekete-fehér öröm színe lesz a fehér minden kezdet szépet mesél az öregség végül elér fehéret váltja a sötét akkor is lesz apró csoda tudod lehajolsz majd érte köztük álom […]
Viszontlátásra Egy tiszta lélek hagyott cserben minket Távozása gyászba boritotta szeretteinket Léte hozzátartozott mindennapjainkhoz Csak a viszontlátás a remény a boldogságunkhoz A hitünk vezérelt földi vándorlásainkon Pedig mindenütt kyklopszok álltak utunkon A remény a mindennapi betevő kenyerünk Nehéz óráinkban mindig fogja kezünk A szeretet, mely felteszi éltünkre a koronát S ez biztositja a boldog viszontlátást.
Edit Szabó : Virágos réten álmodunk Tavaszi réten mi ballagunk, nyíló virágok közt álmodunk, bimbót fakasztott az ifjú nyár, folyónak partján az éden vár. Kezemet lágyan simogatod, szekérút hátát sem láthatom, zöld réten a színes virágok, kék szemek tükrében villámok. Arcoknak rózsája mosolyog, út menti illatok, hódolók, csokromat két kezedbe teszem, tiéd lehet egész életem. […]
Több mint szimbólum Tehát emitt csüng és lobong a zászló, arcán az Út, ember, Platón, Hitler, kemény a rúd, a kéz is. Időtálló. “Előtte állj vigyázzba. Most! Ki mer?” Az észt legyezgető ólélek-háló. Erős az én karom. Tartom. Így kell? Igen, volt ferde, ráütöttem. Már jó. (Emelve rád akár fegyver. Ki nyer?) Berakva az atomba […]
Éjjeli kéket Kékül a tenger, mert hisz? A hold hevíti, kékül az ég is. Égbe szálló kakas Vagy… helikopter! Száll oda s már közben is issza a felhőt. Tojás és kéz A tyúk tojása az emberé. Emeld fel, repülj fiókát. Havaztató Nyári hó lehull épp kezünk közé. Ha […]
Levél-sorozat Érkezés Érkezett levél. Senkik el se olvassák- hogy mi benne, tudd. 2. Betű(k) Levélmegírják az ének éneim, de el nem olvassák. 3. Táplálkozás Történt valami. És a postás megeszik minden levelet. 4. Fuvar Galamb levélhoz. Galamb faágat is, nem? De én papírhoz.! 5. Jöjj […]
