Hétköznapi pszichológia… Az ember egész életében a vágyai várát építgeti, És azért imádkozik, hogy össze ne dőljön! Komolyan szilárdnak hiszi, és kedvtelve nézegeti. De, Utólag derül ki, hogy nem volt, ami dőljön. Így bizony sokaknak egy marad, reggel-este sírni… Vecsés, 2017. június 25. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… A jóért nagyon is meg kell dolgozni, És az élet tele van sors-tragédiákkal… A rosszat bármilyen is, fel kell… dolgozni! Míg A lélek, tele van vad anomáliákkal. Elhagyott ló-pata nyomban… irányt venni? Vecsés, 2017. június 3. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Nem is búcsúztál, csak szó nélkül elmentél… Pedig voltak együtt igen szép napjaink. Engem már az óta el is felejtettél… Bár Emlékszem, szerelemben teltek napjaink… Nem volt ez szerelem ha, elfelejtkeztél! Vecsés, 2017. június 16. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Az életben, sokszor nem mozdulnak a szikla hegyek, És sok minden szoríthatja a karcos torkodat… De, itt a késő ősz, már nincsenek a csípős legyek S Az erdő lombja közt keresnek a fények, utat. Késő őszi reggel is, buzgó reménnyel ébredek… Vecsés, 2017. június 27. – Kustra Ferenc
Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban. Fény nincs már létemben, Elvesztem lét tévútjain. Szenvedés életem. * Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű, Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog… Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg. * Bús, Komor Életem, Bodogságom Koporsója lett. * Mint […]
Nem félek a haláltól, mert már sok mindent megéltem. Voltam már nagyon fent és voltam már nagyon lent. Volt már enyém az őszinte gyönyör, de volt, hogy nem jutott nekem sokáig semmi más csak gödör. Voltam már boldog és voltam nagyon boldogtalan. Volt akit imádva öleltem és volt akit magamtól ellöktem. Simogatott már a tikkasztó […]
A szerző bemutatkozása 1. Származás, gyerekkor: Szerencsés vagyok, mert korai gyerekkoromban megismertem az élet mindenféle gazdagságát, aztán elvált szülők gyermekeként, egyedülálló anya gyerekeként megtanultam az élet mindenféle nehézségét, amivel nekem kellett leginkább megbirkóznom az anyámat és a két húgomat védve. A szüleim válása előtt – bár a Rákosi időben nőttünk fel a Svábhegyen, Budán – […]
Versben és Európai stílusú haikuban… Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben, Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében… Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében? Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket, Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket… Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem, Ő a […]
mint sors építette élet-elemek de a tetején ott a fényes jövő a kavicsok is egyre kisebbek mint ahogy lassan elfogy az erő ha masszív az alap egyensúlyt tart haladhatsz bátran a célod felé elfolyó perced mint parttalan part mosolyod talán csak a látszaté apró kavicsok és néhány nagyobb a vágy benned mindig újra éled alkonyi […]
Öreg a Hold, de köröz, A Föld körül megmérköz A gravitációval, Mint a köldökzsinórral. Van nekije oly’ sok arca, Középkorban félték vala. Ha Nap nem süti nem látszik, Éjszaka meg előbújik. Szép időben vigyorog, Körülöttünk kóvályog. Alakját megmintázták, Létét sokszor megírták. Éjszakai sétákon, Amit látunk holdvilágon, Azt láthatjuk, mit enged, Nélküle mereszted szemed. Van még […]
