Akai Katalin Az élet megy tovább Csehszlovákia, 1935, Felvidék, Várkony. Magyarok lakta terület. „Trianon” után lakosai egyik napról a másikra nem Magyarok, hanem Csehszlovákok lettek. Az ott élőket szlovákosították, akár erőszakkal is. Az […]
Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház. Nagyot gondolt a ház ura, lakóházból lesz palota, két kezében van az erő, művészetek mestere Ő. Lassan gyűlt a jövedelme, haladt az építkezésben, emelkedtek falak, tornyok, beleremegtek a szobrok. Ő […]
Lassan ereszkedett le rám a kormos sötétség. A Napot két kézzel erősen tolta maga mögé. Magányosan ültem a kopott kerti széken. Csillagokat néztem, ahogy gyúlnak ki az égen. Nem hallottam semmit, csak az üres csendet. Csak annyit, hogy egy szúnyog sóhajtott egyet. Lóbáztam a lábam, és nagyokat pislogtam. Kezem karba tettem, s néha […]
Már jégcsap sor, nem zenél az ágon, Nincs már ereszen és sehol máson. Pocsolyákban, már hullámzik a víz. Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz. (sedoka) Hó nincs, jég sehol, A nyári út még sáros, Tavasz jötte nem kétes. A hó elolvadt, Tócsák sora az utcán, Nap fénye felszárítja. * Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak, De […]
Hétköznapi pszichológia… Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet. Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet, Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet. Hittem… idősen gondtalan az élet, Évekkel hátamon, nem találok szépet. * Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor, És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy […]
A télről, kínai versformában… Zúzmara Fekszik fenyőkön, Téli hajnal lehelte. Sötétség van felhőkön, Szánkós… ráköszön. Immár hajnalpír hasad, Fénye határra tapad. Megjött a szép kikelet, Szellő csókol s elszalad. * Hófelhők Borítják tájat, Színük egy szín fekete. Erdei út, holtjárat. Út, jeges járat. Harmat lepi a határt, Szellő viszi illatát. Akár egy virágoskert, Lásd, a […]
Haikuban, 10 szavasban és apevában írt a szerzőpáros… Fénylő az égbolt, Csillagok vakítanak. Hűsítés nincsen. Hold is ragyog, mily ékes, Nincs, ki hazakísérjen…nem vétkes. * Éjjel a vén hold, Magányos és táncolgat. Árnyékmozgások. Halkan dalol, táncra hív, Öleli árnyékom… nincs már magány, vérzőszív. * Holdezüst befed Mindent, mi környéken van. Langymeleg este. Ezüst csillámporral díszíti […]
Apevában és versben írt a szerzőpáros… Juj, De szép Az élet. Öreg mivé Lett? Mint ódon vár. Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt… csak csalóka ábránd. Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt. * Ha, Mégis Minden jó És szép is volt… Öregség mért nyűg? Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút. A […]
Apevában és versben írt a szerzőpáros… Nyár, Forró Éjszaka. Kandikáló Hold, csillagos ég. A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan, Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan. ** Oly Nyugodt A tenger. Hullámot csak Kezünk korbácsol… Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít. Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít. […]
Az élet nehézségeiről, a családról, TANQ- ban írt a szerzőpáros… Hóesésben mulat A család apraja, nagyja… Újabb születésnap. Tél volt, esett és havazott, Ő tartott, születésnapot. * Legény, ismeretlen, De udvarias, jó táncos. Kapcsolat indulhat… Akkor még nem is ismertem, Táncra kért és beszélt velem. * Kapcsolat elmélyült, Szív, nagyon hallatta hangját. Közös, időtöltés. Így […]
