Úgy kezdtük régen, hogy ide ballagtunk Életünkben, több isiben is elballagtunk. A végén meg véglegesen elballagunk… Tudjuk, végtelen a mindenség, Az életünk rövid semmiség… Tudjuk, végtelen a mindenség, Volt persze, hogy a munkahelyi karrier is véget ért, Ott azt mondták, ballagjunk el, maradni nincs miért. Bármikor búcsúztunk és elballagtunk, Elszorult torokkal, halkan búcsúztunk… Beszélgettünk, Emlékeztünk, […]
Van-e mély, vaksötét vagy az nincs? Mert nem más, mint világosság nincs… Éjszaka csak azért van (benne a sötét) Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét. A halál nem éppen élet ellentéte Hanem annak végleges hiánya, vége! Jégeső veri bele, földbe a fűszálat, Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat. Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget […]
Utazni a vágyak vonatán, Ezt teszi mindenki… sajátján. Kalauz és a masiniszta, Zúgva robog saját vonata. Szerkocsiban a vágy szén helyett Tölti ki a hajtó elegyet. Víz helyett erünkben véráram, De nem lesz gőz, az nem vágyáram. Pőre kocsira rakjuk mindazt, Mi segít és vágyat úgy fakaszt. Mi is utazunk, de pullmanban És végig ott […]
Bennem még élnek az ősök, Ők nekem még minta hősök. Hétköznapi nagy emberek voltak, Számítógépről semmit nem tudtak. Jenei nagyapám kovács volt, Életemben példaképem volt. Lennék és olyan, mint ő „nagy ember”, Bátorság elhagy, utánozni mer…? Vecsés, 2006. december 31. – Kustra Ferenc József
Vad holdfény vágtat át a rónán, Kevés, ki erre megy ez órán. Kevés, ki veszi erre a merszet, Legjobb, ha visz magával sereget. A magányos vajon mit kereshet, Miért nem visz magával sereget? Biztos erre van valami dolga, Nagy a mersze és/vagy bátorsága. Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is. Cél; nemcsak menni, de találni […]
Hoztam életemben, rossz döntéseket, Sűrűn emlegettem, az Isteneket. Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, Rossz döntésből építek emeletet. Ember tervez, de: sorsában megírva, Hogy mi lesz vele a továbbiakba. Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, Rossz döntésekből élem az életet. Vecsés, 2002. szeptember 10. – Kustra Ferenc József
Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek 10 szóból kell állnia és rímelnie kell. Télen hideg van, Házban meleg van. Rekedt énekes Hang, különleges! * Hóesés, pelyhek, Mind-mind hidegek. Kéményből füst jő, Mikulás jő! * Bicajozni jó! Ez sportolásnak való! Tandem? Kemény! Hegynek felfele, remény… * A törött kocsirúd, Már nem vezetőrúd. Haladást valósan Gátló, hamarosan! […]
Hétköznapi pszichológia, egy szerelem margójára… Elmúltak a szerelmetes nappalok, Már nincsenek meg, szerelmes hajnalok… Hidegen a semmi zenél, Nappal is fáj a csóktalan éj. Voltak holdvilágos Esték, szerelmes hajnalok… Ma már csak szép emlék. * Gyűlöljön-e engemet unottan szeretve, Vagy szeretve gyűlöljem… érte megremegve? Falak között gyűlölet támad, Szeretve simogat és eltemet, kiált utánad. Mit […]
Akai Katalin Nagymamám, a boszorkány Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szűrkén és porosan tekergő aszfalton, a környék összes gyereke odagyűlt a csodájára. Október közepe volt, igazi vénasszonyok nyara. A fákon a levelek már kezdtek színesedni, és az iskola is elkezdődött. Unalmas vasárnap […]
Szirmok Öreg Tóni csak ült a padon, és a kacsáit etette. Kérges ujjaival apró darabokat tépett a kenyér beléből, gyúrt rajtuk egyet, majd erőtlenül a vízbe dobta a galacsinokat. A kacsák habot vertek a partközelben, ahogy megküzdöttek a vízbe hulló falatokért. Aztán amikor elfogyott az öreg kezéből az áldás, még néhány pillanatig ott maradtak […]
