” a tér mint a jóllakottság akár ölel akár kilök s a molekulák ütközés után a halandó újból fölkel más testben ugyanaz a lélek(zés) ” (Radnai István: Tágulunk-e vagy beszűkülünk) csukott az elme és zárt a világ agymosás “vizét” fröcsköli a szél csak technó őrület kommunikál emberi kapcsolat lassan nem él virtuális élet párbeszéd hiány […]
Olyan szép volt, amilyen csak lehetett december 6. –n. Hideg volt, de szikrázóan sütött a nap. A hó, millió csillám módjára, visszaverte a napsugarakat. Judy Hanke ücsörgött a padon. Jól felöltözve nem fázott. Arcbőrének nagyon jót tett a napsütés. Ideje is volt, már három éve nyugdíjasként pihente az élet fáradalmait. A szeme is csukva volt […]
Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]
Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]
Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]
Itt a maszkabál ideje, csinos maszkot öltünk, Fölveszem a bohócsipkám és arra lődörgünk… Ez már a farsangi mulatságok ideje, Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt el megye… * Az Élet Szinte csak Nagy rohanás! Most, mulatozás… * Nagy muri lesz és mókázások a bálba, Teleesszük magunkat fánkkal és állva. * Lesz tánc, hejehuja, Megállás nélkül, padló […]
Akkor és most Nézték a Holdat. Ezt a fényes, de halovány, szürkésfehér korongot az égen. Mindhárman. Domin azokkal a szép göndör fürtjeivel. Sklav az enyhén rózsaszín bőrével, nyurga végtagjaival és persze Ikszi. Alig 12 esztendős gyerekek voltak. Tátott szájjal ámultak-bámultak. Ültek az ól mögött, a kukoricás határában., a magasra nőtt fű jól eltakarta őket. És […]
Könyv-sorozat 1. Ajándék Nyitva a könyvem. És te is olvassad el. Nem csukom én be. 2. Író ember 1 Írok a könyvbe. Van tollam, színes, hosszú. Társszerző lettem. 3. Író ember 2 Könyvet írok én, meg ne fogjad, Ő: enyém! …és kiadva, kész. 4. Titkos könyv Csukom és zárom, fekete, fehér kulcsom. Átadom neked.
Jó a virágokról énekelni s jó hallgatni a virágok dalát. Nászi koszorúját most teremti az erdő, liget, kert s a rónaság. Fehér hónap, ez illik a tájra: körtefák, akácok, galagonyák, labdarózsák, bodzák kavalkádja. – Érezd, minden perced fehér virág, lásd meg benne az érett gyümölcsöt, nyár zamatát, lét-folytatás magvát. Nem mindegy, az időd hogyan töltöd, […]
Szép vagy! A leggyönyörűbb! Nekem te vagy az örök, a mindenem! Olyan csoda vagy, mint fagyos fűszálon átlátszó, deres, hajnali harmatcseppek. Ragyogsz! Vakítóan csillogsz! Nekem te vagy a legfényesebb drágakő! Olyan csoda vagy, mint százezer csillag fekete éjjelen, mit nem takar sötét felhő! Boldog vagy! Örömöd sugárzod! Nekem te vagy egy világon át a végzetem! […]
