Van egy ország… Van egy ország… ami annyira kicsi, hogy nem is látszik? Nem látszik? nem hallatszik? A neve Nerdia. Vagy Szirnia? Ankország. Ez Nerdia. Nem látszik(?), nem hallatszik(?), de én látom és hallom és nem mert itt vagyok, benne, látnám és hallanám, láttam és hallottam, látom és hallom, látni fogom és hallani fogom másutt […]

A Tudós bezárva… A Tudós bezárva! Épp ide, e házba. Szép ősi hazába! Lengyel- és Holland- és Azeriországba. Fejében A KÉPLET!, az, ami MINDÉLTET. s amit meg ki érthet?! Van-é fül lengyel, grúz és zürjén nyelvének? Kezében AZ ANYAG!, az, miből aranyad és szíved és agyad, mennyeid-poklaid örökre megmarad. ANYAGOT találta afrika-malájba. És persze ő gyártja. Svéd […]

A Vezér és te A Vezér szép, ordít,izmos. A Vezér ő, ez biztos. Jól tud karmegláblendítni és belérug, pont így ni. Most felállik és ki-leüt. Itt van, ott van. Mindenütt. Nagyhatalma a Vezérnek (kézcsókolnak a népek.) Nagyvezérke hőn imádja nagyvezéri nemzetét. “Mindannyiunk összimája szól pusztán e nemzetért! Mily vidáman ugrabugrál drága kedves jóvezér! Dupla okból így boldogál: mert zsidó és mert fehér A Vezér a cár, a pápa, úr, tábornok, elnök is. Ámde […]

Az úgy volt,hogy (A- Birodalom és Lettország között kirobbant_ a világháborút.) Támad a Támadó országvilágszerte. Vémdekez a Védő… Összeomlasztatnak házak, szobrok, lámpák. Osszatok valamit feltörölni őket… Tilos-emberecskék leszórják a bombát, piroskék repülők leejtik a bombát. Mindenki elesik, hogy aztán felálljon, mígnem véget érik a világháború. (Hiszen véget érik bizonyosan egyszer.) Valóban a lettek győzedelmeskedtek. Velük […]

  A fehér ház Tél van, így a hó hull. Aztán rátelepszik házra és házakra. Falra és tetőre. Rátelepszik: így, és nyomja egyre lejj a földbe és tovább is. Nézd meg: itt ez a ház- Hogy fehérlik, ejha. Már alig látszik ki. Mert belepte hó. Sok. Ő tehát a fehér ház. Benne él vajon ki? […]

És nincs semmi Birodalom Harmadik Birodalom… Hamar jött, hamar Bukott. Negyedik Birodalom… Neve más is lehetne. A Mindig Birodalom– amiért Adolf, Joszif, Frank… nem lép a Világházba. “Emlékezz: beleférnek?” De hát ezt nem hagyhatjuk. Tehát ez következik: Nincsen semmi Birodalom! Azon okból, hogy ezt írjuk. Mind bezárkózva Világházba, örök nappal-éjszakába, (lehet: egymást meg se látva!) Ajtót gyártni azt nem tudunk, […]

Az elásott költők Valahol a földön létezik egy oly hely -napsütötte vidék vagy éjszínű szurdok- -halotti sivatag vagy lepik dús erdők- mindenféle költőt ástak-ásnak ott el. “Nem hiszem!” Mindnyájuk művei gödörbe dobálva! Hogy szent szavaik sose lássa senki? Hogy szent szavaik sose hallja meg… ki? “Mert így nem taposhat senki sose rája!” “No hiszen.” Egymáson […]

Eszperantista vers következik E Íme jönnek kéz a kézben. Az E úr és E asszony. Látták őket így már régen! Öröm, remény és haszon. E úr borzas, sötét színű vagy erdei emberi. De mindÁron oly jóhithű. az E bizony kell neki. Az E asszony az északi vagy latin vagy afrikai. De mennyire E-teli! szépen és jól áll neki. Estmegadnak mindeneknek […]