Elengedni Remegő kezem már régen nem érzem, kabátom alatt velem fázik a szél… Csak a fehér köd szól; egy elhaló frázis, mely éppen oly hamis, mint amilyen szép. Egyedül nézek most szét, a messzeségbe. A láthatár írisze halovány kék – színe már megfakult, de gyönyörű így is; tükrében sejlik még a tavaszi ég. […]
Tükrök között Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad. Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]
Kívánságom teljesült, szerelmünk beteljesült. Mint a nap, ragyogva kélünk, s mindig a pillanatnak élünk. Béke öleli át az egész testem, melletted megnyugszik a lelkem. Már nem mardos minket a magány, most nekünk dalol a csalogány. Ha a hangod meghallom, elmémből eltűnik a sok lom. Minden porcikám érted remeg, kérlek, azonnal csókolj meg. Csókod felér a […]
Edit Szabó : Akarom Azt mondod, örülsz nekem, azt mondod, szép a szemem, azt mondod, csókos a szám, azt mondod, simulj hozzám. Azt mondod, vártál reám, azt mondod, bátor leány, azt mondod, szeretsz engem, ezt mondod szerelmesen. Úgy érzem, örül szivem, úgy érzem,őrült lelkem, úgy érzem, csókol a szám, úgy érzem, simulsz hozzám. Úgy érzem, […]
Földindulás Robog a világ a végzete felé Hiába készülnek a fák-virágok az újraébredésre Minden boldogság a Földön Hazug ábrándnak tűnik A békétlenség az acsarkodás csak nem szűnik Lábunk az inditógombon áll Auráját a vésznek már érezzük Mert egyre csak nehezebben lélegzünk Kifogy az oxigén az életterünkből Mert egyre távolodunk teremtő Istenünktől.
Forró lávakőként izzik már a szemed, rám tekintesz és én benne melegedek. A léted erősít, átölel a tested. Vigyáz rám, ha félnék üres rengetegben. A szívem merészen táplálja útjait. Te, mikor velem vagy, semmi ki nem szakít. A lelkem könnyű már szárnyalok a légben, óvatosan tartasz biztonság ölében. A végtelenségben egyfelé […]
Rózsa Iván: Múló lét Elszáll a létünk, Mint tollpihe a szélben, Reggeli fényben… 2018. február 6.
Csendből születik a szó, A kimondott érzelem. Magányból a félelem, Félelemből szenvedés, Szenvedésből a remény, Reményből a türelem, Türelemből az erény, Erény, hogy ne légy kevély, Hitből igaz szerelem, Most-ból lesz a Végtelen.
sebet hagyni nem tudok nem szabad a másik ember sem törött szárnyakat érdemel hagyd repülni várja a lég csak óvón figyeld felszabadult röptét apró jelek s már érezned kell ha ott a légben nem neked énekel hisz nem akar téged és lelki sebeket miatta engedd el ha szereted
(tükörvers) ezer apró jel, de döntésben nem segít kérdezni miről hogyan miért és kit mert én szeretem az nem ok arra hogy ő is szeressen ha nem akarja hogy ő is szeressen ha nem akarja mert én szeretem az nem ok arra kérdezni miről hogyan miért és kit ezer apró jel de döntésben nem segít
