Soós Katalin: HOL AZ A HUNCUT GYÚJTÓ? Az álom nem képzelet, hanem a valóság más nézőpontból –koma– Csöngettek. Na végre! Ez Aladár lesz – mormolja magában az öregúr. Aha, hallom, ígéretéhez híven elhozta a Kismókust. Persze Viola mama becsábította őket a konyhába – hadd csodálja meg a kicsi, hogyan is készül […]
Ott fenn a magasban megáll az idő, nagyobb szív dobog, kevés a levegő. Izzik a tűz az ember szemében, azt hitte számára ez elérhetetlen. Mikor bekövetkezik felmérhetetlen öröm lakozik a fáradt testében. Szétkiabálná a világnak a fényben az eredményt magamhoz mértem. Ilyen helyezést mégsem reméltem! Fátyol lepi szemét, alig-alig látja, ki lent áll most ott […]
Sssssrrrr, kopp, csatttt. Egymást követik a golyók. Emeli, törüli, céloz, dob. Főleg koncentrálnak. Kanyar vagy egyenes? az eredmény a lényeges. Csöpög a verejték, vagy már folyik is. Mennyi az annyi? Néha bosszankodnak. Pedig úgy érzik nagyon jól céloztak. Egymásnak tapsolnak, mindig pacsiznak. Merev arcizmok nehezen mozognak. Jobbat szeretne, nem elég semennyi. Ki tudja a másik […]
Szabadságra ment a tigris, Nyomta a fejét a korona, És órákig töprengett: nyaralása Idejére kinek adja oda? A medve volt felelős A külpolitikáért, De most téli álmot alszik, Szerinte minden egyéb ráér. Nyuszinak a mezőgazdaság Épp elég feladat, És traktor hiányában A répaföldön ragadt. Ott van még a krokodil, Szülési szabadságon, Hisz […]
Láthatatlan a reménysugár, De néha téged is megtalál, Mindaddig ott marad nálad, Míg nem teljesül a vágyad. Veled van,ha hosszú az éj, Bátorít téged, hogy ne félj, Átölel és körbefon puhán, Már nem fáj úgy a magány. Sugarával gondosan betakar, Tudd, hogy ő csak jót akar, Ez a sugár megmutatja utad, Útvesztőben merre […]
A hősök nem a fényben születnek, nem a pompa kristály szárnyú sugarában tündökölnek és még csak glóriát sem kapnak hosszú útjuk végén. Az igazi hősök lelkünk és szívünk legsötétebb árnyaiból lépnek elő, abban a pillanatban és azon a helyen ahol a legnagyobb szükségünk van rájuk, ugyanis mi magunk teremtjük meg őket. Engedd meg, hogy bemutassam […]
Ti feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek! Ti társadalom által külön csoportba állított népek. Mi feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek, Mi színek által megkülönböztetett lelkek. Ti árnyas rémek kik félve léptek előttük álló tömeg tengerébe, hogy ragyogó szívből fakó képet fessetek. Ti emberek kik a természet ezer színben ázó fellegét, Kelletlen Egy palettára kentetek. Ti […]
Egyes mitológiák szerint a krokodil is könnyet ejt áldozata párolgó vére felett. Hát én is megtettem, de ahogy a tenger elnyeli a vihart, úgy a sós cseppet is semmivé teszi a csobogó víz. Egy utolsó mély lélegzet után megláttam magam előtt az arcát. Mit is tett? Mindig ragyogott a szeme, valami egészen érthetetlen fény ült […]
Ez a nap is elérkezett. Lelkem derűje végtelen volt. Hazaérkezem hát az ősi szívek otthonába! Megfáradtan ugyan, de büszkén kémlelem a tájat. Tárt karokkal fogad a haza minek minden fája-bokra ismerősen integet. Én visszaintek nekik. Soha nem volt ennyire szép az a hosszú főutca az ösztövér házaival. Sosem harangozott ennyire angyalian a Nagy Boldog Asszony […]
Edit Szabó : Dombtetején Sötét erdő lenn a mélyben, feketéllik sűrűséggel, mély zöldjében van szépsége, varázsát őrzi napfénye. Útja mentén tágas mező, ősisége oly megejtő, napsugárnak fénye áttör, a hatalmát fennhirdető. Mezőn, réten éled remény, vadles van a dombtetején, ember vajon merre remél, nyúl kerül puskája elé. Vadász kutya éber szemű, zsákmány ugyan mikor kerül, […]
