(vers, apeva, tanka variációk egy témára) felettem a béka oly elérhetetlen néha tör egyre magasabbra s én térden állva hullok alá a pokolba… A béka felettem. Számomra még elérhetetlen. Én térden állva pokolba hullok alá közben a béka tör egyre magasabbra ott fenn a fejem felett.
“Mint páros gót oszlopok összeforrtan Tartjuk a reménység boltíveit” (Garai Gábor: Elátkozottan) “Mint páros gót oszlopok összeforrtan” málló alappal de sziklaszilárdan elrejtve agyunk mosott tekercseit állunk hozsannázva a frusztrált magányban harcolni ha kell a világ ellen itt s vádak halmazát hurcolja a szél ajkunk már csak “kétes” szóra nyílik tudjuk a végén nem terem babér […]
onnan jöttem, hol véget érnek hitvány agyak és szóképletek nem frusztrálnak hamis istenek sem blazírt próféták alkotta szentek nem alkuszom én már a sorssal a csend néha őrült morajjal próbál betörni a zilált agyamba vágyak szűkölnek álmokat tagadva csillagkoszorúból tör át a fény s a horizont csorbult szegletén egy másik világ karol belém keresztem már […]
Nem fontos már az adott szó sem, a világ csalfa és értelmetlen. Itt saját álmot kerget minden része, közöny és lenézés most az egésze, hogy így van, nem frusztrál nem bánom, még fenntart és eltart a belső világom. Tétre, befutóra: ez mind csak látszat, érteni minek, talán majd másnap. Ha tűzzel játszol lehet megéget, a […]
Az év Trubadúrja Górcső alá vettem az elmúlt esztendőt Nézem ámulva lapjait mint szomoru veszendőt Bizony elmulasztottam számtalan teendőt Ezért napokig irhatnék szomorkás kesergőt A hajnali ébredés első boldog pillanata Élek!,élek!,s a felismerés jó kedvem megujitja Tovább végezhetem munkám épithetem álmaim Az élet rejtelmeit kutatva megnyilhatnak szárnyaim A boldog felismerés naponta megismétlődött Dalolt a lelkem, […]
A testvérek egyedül maradtak,állásukat fel mondták,előtte kettő hónappal a szüleik egy autóbusz balesetben meghaltak.Segélyen éltek,kerestek,nem volt munkalehetőség.Egy kis rozzant hétvégi hát maradt,a házat elvette a bank.Pál és Paulina ott élt,szerény vacsorák,a lócára leülve Pál mesélt. Álmodás. Minden mese így kezdődött,a lány lehunyta szemét,a szavak valósággá váltak,kövek,várak,kastélyok. Ma így kezdődött a mese: Álmodd azt,hogy barokk,vagy reneszánsz […]
“Aki méltó – magában hordja a szépet s az álmélkodást; ” (Garai Gábor: Visszfény) méltó leszek-e egykor arra, hogy hordozzam magamban a szépet ragyogó fénnyel az estéket megtölteni, űzni a sötétet s nem leszek többé rabja sorsomnak és a földi létnek mert visszarángat gravitációja és sárba döngöl a kósza végzet méltó leszek-e egykor arra hogy […]
Szerző: Kozma Barnáné A vadgalamb panasza Keresem a párom Vajon hol találom? Síró hangon hívom Tollait találom Ó te sas madár Elkövetted már Elragadtad őt Fiai mellől Én őrzöm egyedül Nem lesz védtelenül Védem és etetem Vízzel is itatom Bűnös sas madár Repülj már tovább Kínzó fájdalom Ül a […]
Kozma Barnáné Dandé Valéria: Megsárgult kép Megsárgult képen még együtt vagytok S őriztetek sok száz titkot. Arcotokon figyelem a nyugalmat, Tudtátok,hogy e kép emlék marad. Ágnes dédanyám,Imre dédapám, Már sorban állnak az ükunokák. Talán kevesen tudják kik voltatok, De ti akkor is az őseim vagytok. Rég az örökkévalóságba mentetek, De génjeimben tovább éltetek. […]
Nehéz idők Sokszor láttam, elmerengve üldögélt, révedezett. A 101. életévét nemrég töltötte be, jó egészség-nek örvendett. Kérdezgettem életéről, de most csak az élete legszebb korszakait említette. Óvatosan terelgettem beszélgetésünket az Oroszországban eltöltött hadifogságra. Gondolkozott, majd jöttek sorban a történetek, az átélt borzalmak. „Nem nagyon beszéltem én senkinek, még a fiaimnak sem a hadifogságomról. Magamba […]
