Edit Szabó : Életrajzi töredék A gyermekkori élményt soha nem feledi el az ember, hiszen minden megváltozott, átalakult az évtizedek folyamán. Szegény kis család volt a miénk akkoriban, szoba-konyha és kamra.Melléképületek, melyekben azért volt aprólék,többféle és egy malacka is. Minden vasárnapra jutott egy tyúkocska, melyből finom húsleves és pörkölt készült nokedlivel .Ekkor került édesanyám süteménye […]
Edit Szabó : Romantika Ég és Föld felett Magasan a föld felett két szívet szél lebegtet, messze látnak a szemek, végtelenbe repülnek. Boldogság madarai, holnapoknak szárnyai örülnek az életnek, repülnek a kék égnek. Két szív lehet boldog pár, egymásra már rátalált, az Ég és a Föld között boldogságba öltözött. Egybeforrott testük már, ég kékjében vígan […]
Az eső halkan kopog. Nem hallom, veled vagyok. Nézem az elfutó cseppeket, Testemben érzem a meleged. Figyelem sápadt arcodat, Nevető szemed, búza hajad, Hallom ajkadról a szavakat, Csengő bongó vidámságodat. Rádöbbenek sorsomra, megrezzen kezem, Földig sújt a fájdalom… E szem, Nem nekem, másnak ragyog…! S az eső ablakomon egyre csak kopog.
Edit Szabó : Téli táj Téli hajnal, a zúzmara didereg fa ágakon, megfagyott az esti harmat, hajnalcsillag felragyog. Csilingelnek hófehéren, koronákon fénycseppek, mozdulnak a fa lombjai, földre hullnak,peregnek. Tél szépsége érintetlen, ám az úton kocsi járt, keréknyomát odahagyta, tova haladt, messze jár. Vakítóan fehér a táj, hallgassuk a muzsikát, fa ágai meglebbennek, dallamuk egekbe száll. […]
Hétköznapi pszichológia… A férfi, az aki „könnyebben” hagyja el a családját, Mert elmegy és a gyerek, meg a gond marad. Ez az ember azután nem szaporítja már családfát De, Lehet, hogy nem másik kapcsolatért halad… A maradó, vádaskodó! Ő nézte… saját hibáját? Vecsés, 2017. június 25. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én […]
Hétköznapi pszichológia… Az élet biz’ nem más, mint egy végtelen szerepjáték, Mindenkinél azonos, főbb irányvonalakkal. Ezzel együtt, az élet minden, csak nem egy nagy játék, S Van, aki rossz színész, állandó lélekborúval. Játékot élni kell, vállalni, élet nem színjáték… Vecsés, 2017. június 21. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból […]
Rózsa Iván: Sátán vagy Lucifer? Nekünk, magyaroknak Mátyás király halála óta – kis fellángolások, rövid időszakok kivételével – nincs más választásunk, ha egyáltalán választhatunk, ha egyáltalán megkérdeznek bennünket: mint a kisebbik rossz? Kényszerpályán vagyunk ötszáz éve? Török vagy osztrák? Német vagy orosz? Hitler vagy Sztálin? Rákosi vagy Gerő? Kádár vagy Münnich? Gyurcsány vagy Orbán? Lucifer […]
Rózsa Iván: Rokonok Caligulát követte rokona, Néró: Egyik sem volt valami hérosz… Előbbi kinevezte konzullá lovát: Utóbbi passzióból felgyújtatta Rómát. Budapest még nem lángol, hála Istennek: De lassan mindent és mindenkit figyelnek. A „császár” és rokonai be vannak rezelve: Tudják már ők is; a kocka el van vetve… Budakalász, 2018. november 10.
Rózsa Iván: A „Sax”, alias „Sachs” Családunk barátja egy kedves kis vakond: Nehezen lát, de ezért ne őt okold! Rövidlátónak született, annál szélesebb a látóköre: Lehet, hogy szűk a baráti, de tág a haveri köre. Mindenhez ért; számítástechnikához, pénzügyekhez: Okos és őszinte, pedig lányokat általában nem ez jellemez. Most előtört bennem a macsó, pedig a […]
Rózsa Iván: Kannibál király Ha elmebeteg kannibál a király; S te nem eszel emberhúst, a fősodor nem komál… A normális ember ilyenkor, ha tud, kivár: És birkát eszik, miközben embert prédikál… Budakalász, 2018. november 6.
