Versben és európai stílusú haikuban… Az időm erős karja szorításában vagyok, Szabadulnék, ezért én lobbanó tűzet, szítok… Pardon! Szítanék én, de hogyan is kell? Nem tudok… Magamnak én tartozok… így a múltamért fizetnem kell? De, sajnos harcban állok a vörös szőnyegem szélével… A lelkiismeretemmel intézzem… éljek békével? Sétálok magamban a sáros betonúton, Csúszkálok, és csak […]
Nem kell itt semmi olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot. Mindenki éljen, tegyen, és majd megkapja élettől a zsoldot. De ettől, minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot. Aki többre vágyik, az olyat és azért tegyen, Akinek meg az jó, ami van, semmit ne tegyen…? Most van itt szilveszter, kis pohár, korty pezsgőt nyeljen! Amíg megy […]
Holécziné Tóth Zsuzsa: Kaméleonok pedig vannak! Lehettem vagy tíz éves, amikor elkezdtem természettudományi és útikönyveket hazahordani a kecskeméti Ifjúsági könyvtárból. Tanyán éltünk még a hatvanas évek végén, villany sem volt nemhogy televízió, édesapámmal esténként a petróleumlámpa fényénél olvastunk. Mivel ez a fény nem volt elég erős, és könnyen elfáradt a szemünk, volt, hogy felváltva […]
Általában nem teljesülnek a vágyaim, Így aztán sokat folynak belül a könnyeim. Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek, Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek. Hittel, akarással, igazi érzelmekkel, Nem haladok előre, ezekkel… fékekkel. Ötven évesen ismerem föl élet titkát, Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát. Vecsés, 1998. november 28. – Kustra Ferenc
Inkább várva-hiszem, hogy az ördög hozza el a végit, Mert szőrbunda alatt, ő viseli a patkós-lábbelit. Halál visz el, vagy a sors? Életed Egy jó sors? Szánakozó Lesz a légyottos? Hiszel, hogy halál vagy lét? Maradj még! Ez vaksors… Jelenünkből várjuk, hogy a jövő megszületik, Ördög viszi el, ha sorséknál másképp készítik… Halál, táncába rángat. […]
Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. * Mécs melegséget sugároz, Hozzá fényt szétsugároz, Nagy szeretetet is kisugároz… * Mécs, világit karácsonykor az ablakban, Kint is látszik a szabadban. * Mécs volt a barátom, Ma este már… papírt se látom. * Pincénkbe mécs világít, Nincs gáz, ezzel ámít… Már nem számít… * […]
Haiku csokor… Baso féle stílusban. Vaddisznó szeme Hajnal fényét tükrözi. Hideg pocsolyák. * Derűs a reggel, Vaddisznók már turkálnak. Terített asztal. * Izzasztó meleg, Rátelepszik a tájra. Disznó dagonya… * Liget, ritkás fák Gyűjtőhelye… fű, zöldebb! Vaddisznó pihen. * Mint zúgó tenger A nagy vaddisznókonda. Éles agyarak. *** Levendulának Illata, hegyoldalban… Kóbor kutyák is. * […]
Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat, A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat. Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek. Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek! Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés, Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés… Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már […]
Kikötő Mesterné! Énnekem Öröm, hogy kikötődre leltem! Vágyam, mint egy vihar, Beléd hatol… Pazar! Árbocomon lenned… élvezem. Ágyba visszük az árbocot is, Beléd is horgonyozok… csakis! Kutadba áll árboc, De nem hajóárboc. Part nem is kell… mi ketten mért is? Kéjed érintése elsodor, Szád csókja vágyamat felkotor… Lepedőn hajózunk, Finomt’ beléd rakunk! Élvezet hangok… lelket […]
(3 soros-zárttükrős) Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! Mi lenne, ha tudnád, epedve vár megvetett ágyam? Még nem vagy az enyém, de már körbeölel a vágyam! (Három soros vers) Ha már ott lennél, a takarót fölhajtanám és kirándulnék, De először szájon csókolnálak, és a lelkedbe bebújnék! Aztán, ha már a lelkedben […]
