16
visits
0
comments
Posted in
Fejtetőre állt, megkopasztott világ bámul be bambán párás ablakomon, homályos, ködös foltok az üvegen, az elmúlás kopogtat hidegen, a reményt meleg paplanba tekerem.
Eressz, mindennapi taposómalom! Roppant súlyod víz alá nyom. Ugyan fejem büszkén tartom, szívem reszket, ütemet kihagy. Örök pártfogóm már elnémul. Elsüllyedt álmok halvány emléke lelkem mélyén még dalt dúdol. Egy tétova semmiség hívó szava kiröpíthetné a ragyogó napfényre.
Védőháló feszül életünk nyaktörő mutatványai alatt: szívvel szőtt, rugalmas szálait nem tépheti szét idő, intrika, fájdalom, távolság. Tudjuk, hogy vagyunk, leszünk egymásnak az örök gyermekek őszinte, szókimondó, biztos valóságával.
Ahogy a reggelt bearanyozza a Nap, engem az ihlet.
Mára megrészegülten mámorba mételyült ‘mert megérdemlem’ világunk megkövült. Moráltalan, műmosolyú ridegségtől vacogó, virtuális valóságba veszejtve didereg digitalizáltan egy nemzedék. Megismeri-e Messiását? Mondd, menthető-e még?
Könnyű megbántani a másikat – hétköznapi pszichológia Elég lehet egy nem őszinte félmosoly, meg kis ideges mozdulat, Ami sugárzó és ez beindítja a negatív gondolatokat… (HIAQ) Nem akart bántani, Csak tudod, unod mosolyát, Várod régi csodát. (10 szavas) Elég lehet egy szokatlan, fura mosoly, mozdulat, Hogy megváltoztassa voltukat. * Elég lehet, egy tán’ jobban lebiggyesztett […]
Tim felriad. Kinyitja szemét. Az árnyak elmosódottan úsznak a félhomályban. Most csönd van, de álmában tisztán hallotta. Az utcai lámpa halványsárga fénye beszűrődik a függöny mögül, a szoba sarkában álló játékokra vetül. A kertben álló hatalmas tölgy árnya lassan hullámzik az ablak mögött. Ez az az óra. Ilyenkor szokott jönni. Ismét hallja a zajt. Csak […]
A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog, Körben zajokat magába szívja, azoktól meg hangosan pityog… A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog. Csend van: szerelem, Szemed fényét szeretem, Szívedbe írom csendem, velem. * Az öregségben az ember, már nem is ordibál, tán’ nincsen kivel, Meg nem is idegesíti fölösen magát –mert minek-, semmivel. Öregség burka a már […]
Szükségem lenne egy fegyverre. Olyanra, ami egyszerre képes a Földet marcangoló eszméket a Pokol tüzébe taszítani, és a csodásakat az ég olyan magasságaiba emelni, ahol már angyaltollak hullanak alá. Szükségem lenne egy fegyverre, amely nem gyilkol. Mert valamit tenni kell. A káosz, ami közelít, nem érhet el bennünket teljesen. Valami módon akadályt kell állítani az […]
30 haiku 3 1. Világciklus 1 Még nincs az élet. Még nem látsz semmi képet. Én szótlan égek. 2. Világciklus 2 Még itt az élet. Még festjük ezt a képet. Még szótlan égek. 3. Világciklus 3 Már ott az élet. Már festünk másik képet. Már szótlan égek. 4. Világciklus 4 Már nincs az élet. Már […]