Ha a versem kötött forma, az a baj
Ha meg írok össze-vissza, az a baj
Ha szirupos, erotikus, az a baj
Ha rímeim sántítanak, az a baj
Szótagszámot ha számolom, az a baj
Ha nem számolom, váltogatom, az is baj
Rímeim ha bokrosodnak, az is baj
Ha szövegem túl egyszerű – az a baj
Ha van benne idegen szó, az is baj
Ha meg szavam választékos, az a baj
De ha éppen szlenget használ, az a baj
“Tudol” írni hexametert? Mán ez baj
Ritmusos vagy ritmustalan, az a baj
Időmérték is megy nálad, az a baj
Kedvelem a tercinákat, az a baj
Hogy képzeled? Óda? Szonett? – az a baj
Az csak nem baj, hogy – Carpe diem – vagy baj?
Na ez már az én bajom – vagy mégse baj?
Ó a jambus negyedfejes – az is baj
Oszt ha ezt te nem is érted – az nem baj
Mikor írok, nem érdekel – az nem baj
Limerick? Haiku? Tanka? – az se baj
Frankón? Megvan? Vágod? Érted? – az nem baj
Olvassál! Szeressél! Kövessél! Szeretlek!
Ugye nem baj?
(Köszönet a gyerekeimnek, hogy balgán Belgán nőttem fel hozzájuk.)
Fiaimmal