Álompaplan, pitypang rét
Neked írok ma mesét
Integet a bóbita
Ébredj Garaboncia!
Ujjpörgettyű, varázs szó
Tündérbukfenc csudajó
Hanna játszik, lelkesen
Miska pedig itt terem
– Hát te ki vagy? Mit csinálsz?
– Vagyok Garabonciás
– Manó vagy Te, miféle?
– Tündér lennék, Te dőre.
– Tündér? Ugyan! Nem hiszem.
Ne viccelj már itt velem.
– Nem viccelek angyalom,
tündérszárnyam mutatom.
Hanna ámul, ily csodát..
– Tenyeremből jöttél hát?
– Kezedben van a csoda,
egész Garaboncia.
– Tündérország,manólak?
A többiek hol bújnak?
– Engem hívtál, ujjbegyen
simítva a könyvemen.
– Könyved, ne már, még az is?
és potyog a könnye is –
Hanna bizony úgy nevet,
mit mond a Miska gyerek.
– De bizony ez nem mókás –
szól a garabonciás.
S mellényéből kivillan,
táblagépen fény csillan.
Hanna felé fordítja
– Nézz csak bele! – szólítja
– Pillantásod erején
Messze szállunk Te meg Én
Varázskönyv a táblagép
Teleportál álomkép
Hanna s Miska elindul
csillagokkal kirándul.