A fegyver hangos dörrenéssel köpte ki a magját. Majd újabb és újabb dörrenés hallatszott. A lőtéren emelt domb csak felerősítette a hangot, de nem verte vissza. Lövészet volt. A kiképzés újabb eleme. Tüzet szüntess – hangzott a vezényszó – a fegyverből a tárat kivenni, töltényhüvelyeket összeszedni. Ha végeztek a fegyvert vállra és kisétálunk megnézni, mit […]
Edit Szabó : Új évi varázsló Hosszú, ősz már a szakállad, sok új benne a varázslat, nem átlátszó köpönyeged, erejét nekünk mutasd meg. Jó varázsló kérünk téged, hozzál nekünk békességet, vidd el a mi ellenségünk, hagyd meg tisztán a mi lelkünk. Szeretetet tudjunk adni, kedvességet nem tagadni, élő ember e Föld tekén, kérdezzed, még mit […]
haikuban még éjeken át suhan a képzelet mindig csak feléd
haikuban Sikolt az elme. Vagyok. Élnem kellene, csak vegetálok.
haikuban mézszínű talány döngve csapódó ajtó szép új év talán
Minden benne kódjainkban,a százhúsz éves élet mit megérünk,napjainkban,nincs víz,szó.mi éltet! Rohan az ember,zakatolva,a sín nélküli végtelenbe elfelejtve,hogy kódolva a nyugodt élet rendje Könyvet írni,gyermekeket várni,látni az épülő házakat új ösvényen az erdőt járni,verset olvasni,százat! Hallani az Élet zenéjét,dalra fakadni,szép éjjelen, csodálni az ég kékjét,mosdani fényben,ha meg jelen !
Borzongok,talán nem is szeretsz? Csókolsz,de szíved máshol jár velem vagy,ölelsz,nevetsz a régi képek megigéznek már? Sóhajod száll,túl a városon más kell? ki többet ad neked? Elmélázol,egy régi májuson, mondaná ő,jobban szeret? Tudom,nem fényesen élünk, sem távlatok,sem karrier ! Az úton? Ketten kell mennünk! Ölelj,mindent felejtsünk el!
Nagy pelyhekben hull a hó Mindenütt nagy pelyhekben hull a hó Lassan, lassan mindent beterít A csillogó fehér takaró alatt Csupán múltunk emléke maradt Büszke,s fájó emlékek hosszú sora A butaságaink pedig a fogasra akasztva Kinnt az utcán az elégedetlenkedő lázongók hada Az igazság hangját erőszakkal letapossa Mindenütt záporoznak a káromló szavak Molinóin csak a […]
Poéta vagyok – versben és európai stílusú haikuban… Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát… Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát. Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó, De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó! * Csak írni folyvást, Tentával ecsetelni. Szórakoztatás. * Toll […]
