szemem alatt
árulkodó karikák
üvöltenek
sírok, napok óta
érted, értünk
gyengeség a könny
tehetetlen düh
elfutott szekér
után rohanni kár
csendesen hömpölyög
velünk az ár
elengedés
visszhang mennydörög
roppanok
megtörök
sorvadok
ernyedés
karjaid közt
halni meg
volna jó
hullámzó tengeren
süllyedő hajó