Ránk rontott az új évszak,
eressz lángsugarú nyár,
hosszú, fájó elmúlás vár.

Büszkén érkezve győz,
hófehér telet megelőz,
fájdalmas a színpompás ősz.

Roppant széllel, szitáló esővel kerget,
jaj, kezem, lábam reszket,
csodás virágot, koronás fát eltemet.

Most éppen halvány a szürkesége,
ölelő pártfogóm lesz végre,
elkápráztat pompás színe, emelkedettsége.

A semmiség útvesztőibe vezet – de kiutat talál
örök érvényű körforgásra vár,
ne szomorkodj annyira már.

Elhalkul, elnémul gyorsan közeledve,
elsüllyedt nyári csónakját
egy kis időre elvesztette.

Ránk rontott az új évszak,
a nyár kinyújtózott ravatalán már,
ne sírj, ősszel is sok öröm vár.

Klotz Mária az Irodalmi Rádió szerzője Klotz Mária vagyok, szívesen írok, énekelek és fotózom. Gyakorló (német nyelv és…