Hallgat a csend mindenütt,
üresek az új szobák.
Lelassult az élet,
szinte az idő megállt.
nem siettetnek a percek,
de nem is vár már haza senki.
Elmentetek mindnyájan,
nincs kiről gondoskodni.
Ki? Merre? Új helyet kerestek.
Ki fent a mennyekbe,
ki a nagyvárosi lármába,
hol a párját megtalálta.
Hiányotok hihetetlen,
nagy űr keletkezett bennem.
Olyan gyorsan, mint a hullócsillag
eltűnése a horizont alatt.
Egyedül a nesztelenségben.
Csend és rend mindenütt,
szokatlanul összeforrt.
Kellene egy kedves szó,
közös szívdobogás,
mely vágyakkal telve
szárnyalna a fellegekben.
Régen a zaj ellopta a magányt,
a tett kitöltötte az időt.
Hasznosnak tűnt az élet,
de egyszerre minden megszűnt.
Ez jó!- mondják. Lehet pihenni!
Jó, ha terhedet egyedül kell cipelni?
Jó, ha örömödben nem osztozik senki?