Reményt vesztett álomban kóborol
az éjszakában.
Nem érti, s már nem is kérdezi,
miért a lét.
Hisz már olyan sok rossz életélményt
végig megélt.
Már megtanult csendesnek maradni a
fejetlenségben.
Minek a felhajtás, nem változik
a lét-minőség?
Legfeljebb ember a sorsának
nem lesz kedveltje.
Nincs sóvárgás, nem kell vágy, s álom,
semmi változás.
Élni másképp nem lehet, csak hinni
a mai létben.
Nem tudni mit tartogat a jövő
kihívásokból.
Kár időt fecsérelni ebből kevés
hátra levőből.
A találgatások sora nem lesz
célravezető.