A láp foglyai II. RÉSZ Már mindenki békésen aludt, de Zsadánnak nem jött álom a szemére. Gondolatban már bejárta a nádast, mindent eltervezett. Néha gondolatai elkalandoztak, eszébe jutott az a szép nap, amikor megismerte feleségét Ankiszát. Ő volt a legszebb lány a környéken, barna haja csak úgy lobogott a szélben, amikor lovával vágtatott. Bátor lány […]
A történet a tatárjárás idején játszódik, egy kicsi falu közösségében Álmosdon. Egy család történetén keresztül beleláthatunk életükbe és a megélt borzalmakba. Zsadán a családfő, felesége Ankisza, fiuk Sáta, lányaik Künde, Zalóta és Zsejke. A láp foglyai Szerző: Kozma Barnáné Dandé Valéria Nádsípokon játszott a délutáni szél, néha hangosabban, hol halkabban. Borzolta a nádast, a közeli […]
A múltév papírsárkányát most még magunk után húzzuk – de holnap tud majd repülni? Ne a véletlenre bízzuk! Fogadalmaink a pezsgő mámorában tántorognak – a változások konfettik záporában ácsorognak. Bánat, s öröm keveredik a víg ünnep zsivajába, itt a számvetés ideje – nézzen mindenki magába! Az újév magasából majd hibáinkra visszanézünk, új tervek forrása […]
Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… Jaj! Hideg Ölelget! Remeg testem, Lelkem, mindenem! * Itt Lélek Nem leli Nyugvó helyét! Sír is oly’ hideg. * Gaz Hideg, Maga az Ármány! És az, Hogy még lőnek is…! * Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni, Mert azzal is csak robbanásokat lehetne visszaidézni. Álmodozó a lélek, az […]
Rózsa Iván: Építkezés Az a ház a tiéd, amit magadnak építettél; Ha jó az alap, biztos feletted a fedél; Építgeted lelked, lakod folyton-folyvást: Megőrizted formád, alakod szemlátomást. Budakalász, 2019. január 8.
Rózsa Iván: Az abszolút csend Az ego-nélküliség az önvaló; A nem-én az igazi én, a jó; Az üres a teljes, a semmi a valami: Ilyenkor a csendet akarod hallani… Budakalász, 2019. január 8.
Rózsa Iván: Irgalom! Itt szenvedünk, nem tudjuk okát: De talán irgalomra lelünk odaát… Talán megkönyörülnek rajtunk az istenek: Ha már ily kegyetlenek hozzánk az emberek… Budakalász, 2019. január 8.
II. Magyar Hadsereg emlékére fagy uralta tágas hómezőkön vért könnyezett sok lidérces álom alászállt fentről a megvető közöny halál ült tort tombolt a fagyott tájon fiatal életek tűntek el sorban lelkek sora szállt már az ég felé fagyott testek szerteszét a hóban ők már nem indulnak hazafelé rokonok barátok hiába várnak csak emlék az mi […]
Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság (Wim Wenders: Távol és mégis közel) Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami… Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az […]
Századparancsnok voltam a mély hóban… Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk, Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk, De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg, Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg… Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies, És vannak kis települések […]
