Minden benne kódjainkban,a  százhúsz éves élet mit megérünk,napjainkban,nincs víz,szó.mi éltet! Rohan az ember,zakatolva,a sín nélküli végtelenbe elfelejtve,hogy kódolva a nyugodt élet rendje Könyvet írni,gyermekeket várni,látni az épülő házakat új ösvényen az erdőt járni,verset olvasni,százat! Hallani az Élet zenéjét,dalra fakadni,szép éjjelen, csodálni az ég kékjét,mosdani fényben,ha meg jelen !

Borzongok,talán nem is szeretsz? Csókolsz,de szíved máshol jár velem vagy,ölelsz,nevetsz a régi képek megigéznek már?   Sóhajod száll,túl a városon más kell? ki többet ad neked? Elmélázol,egy régi májuson, mondaná ő,jobban szeret? Tudom,nem fényesen élünk, sem távlatok,sem karrier ! Az úton? Ketten kell mennünk! Ölelj,mindent felejtsünk el!

Nagy pelyhekben hull a hó Mindenütt nagy pelyhekben hull a hó Lassan, lassan mindent beterít A csillogó fehér takaró alatt Csupán múltunk emléke maradt Büszke,s fájó emlékek hosszú sora A butaságaink pedig a fogasra akasztva Kinnt az utcán az elégedetlenkedő lázongók hada Az igazság hangját erőszakkal letapossa Mindenütt záporoznak a káromló szavak Molinóin csak a […]

Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra? Az erdők sűrűjében Csillapodik a tél hidege A hótakaró alatt Haldoklik a fák lehullott levele Száz, meg száz apró magvacska elterülve Arról ábrándozik, hogy talán egyszer Sudár, büszke fa lehetne belőle Az élő természetnek Ősidők óta az a terve Hogy a teremtés titkait Megszülető utódokba rejtse Az […]