Szőke volt, mint völgyben a hajnali köd,
a szeme kék, akár távol ázsiában
az azúrkő a havas hegyek között.
Zsenge búza hajlott mozdulatában.
Tudtam, hangjában gyógyító varázs van,
és tudtam, az úton akárhova lép
margaréták nőnek a lábnyomában,
és ránevetnek, mert Ő annyira szép.

Szárnya volt, igen, s szólt, hogy repüljek Vele.
Én két kézzel szorítottam a derekát,
Ő meg húzott, mintha a földről mentene,
és így szálltunk két hosszú, hosszú éjen át.
Mikor megálltunk már nem bírtam tovább,
úgy megöleltem, hogy behunyta szemét.
Csalogányok bámulták, mint egy csodát,
és ránevettek, mert Ő annyira szép.

Aztán eldobott, mint egy rongybabát,
pedig azt hiszem nagyon szeretett.
Én ott maradtam, Ő meg szállt tovább
menteni más, kiszikkadt lelkeket.
Mindent nekem adott, amit lehet,
földön ennyit nem kaptam soha még.
Elment könnyen, vitték a fellegek,
s ránevettek, mert Ő annyira szép.

Ajánlás (dupla) :

Tündérem, mától légy hozzám kegyes,
ha titokban sírni látsz rám nevess!
S kérlek – neked nem olyan nagy dolog –
símogass meg, amikor álmodok!
Te vagy, aki, ha fázik mosolyog,
akit úgy szeretnek az angyalok,
kitől halkan tanulnak szép mesét,
és ránevetnek, mert annyira szép!

Vasicsek János az Irodalmi Rádió szerzője. Dr. Vasicsek János vagyok, 51 éves fogorvos. Feleségem Nagyváradi Erzsébet színésznő, gyermekeim:…