Posted by
Posted in

Klotz Mária: tavasztündér

Klotz Mária: tavasztündér   süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok   pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád   tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]

Posted by
Posted in

Az élet védelme

Az élet védelme Az Úr angyala parancsot kapott Vegye ki a kést Ábrahám kezéből Ki az Isten iránti szeretetből Lemondott volna fia életéről Történelmi lapjaink nehéz perceiben Hősök áldozták magukat az élet védelmében Magyarként azt remélhettük A ma emberét nem kell figyelmeztetnünk A korszellem furcsán megváltozott Az emberi élet értékét vesztette Ma már nem csak […]

Posted by
Posted in

Góg és gőg tanmese

Egyszer volt, hol nem volt, hegyeken innen dombokon túl, élt két épület, Üle és Füle. Mindketten büszkén tekintettek az utca frontjára, meg is volt rá minden okuk, hiszen kertjükben csodálatos virágok virultak. De nem éltek ám magányosan, bennük éltek szolgáik, akik ápolgatták és csinosítgatták őket. Teltek múltak az évek az Üle és Füle együtt öregedtek. […]

Posted by
Posted in

Cserepek a csöndben

Cserepek a csöndben   Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]

Posted by
Posted in

Ataraxia

Ataraxia*   A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem.   *teljes lelki nyugalom állapota

Posted by
Posted in

Száműzöttként

Száműzöttként Keresztül-kasul járom naponta a várost Talán csupán a napi betevőmért? Vagy valamitől űzve : száműzöttként? A zsúfolt városban már nem is szívom, Hanem nyelem a szennyezett levegőt Kényszerből, vagy szolidaritásból Pedig már régen kiűztem álmaimból A hajnali ébredést,s a tétlenkedést Mit a tömegközlekedés nyakamba zúdít Álmos hajnalokon, várost átszelő utakon Végig éltem lelketlen évtizedeket […]