Gyere és ülj le,

Most mesélek neked.

Hagyj hátra mindent,

És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy.

Az csak egy szerep!

 

Csak légy kíváncsi,

A kedvemért gyerek,

Csak ennyit tégy meg,

És cserébe mesélek neked.

Hunyd be a szemed!

 

Képzelj egy várat,

És mellé éjszakát,

Az éjszakába

Csillagot. A csillagba csodát.

S halld az éj szavát!

 

Látod a várat?

Benne él az álom,

De csak éjszaka.

Nappal üldöznék, így menekül,

Túl száz határon.

 

Néma az álom,

Harsog az éjszaka.

Harangok ott fennt

A csillagok, s zeng a hold dala.

Szép az éj szava!

 

De szebb az álom.

S szöknie kell messze,

Túl száz határon.

Őt sohasem látták, s vára el

Van nappal rejtve.

 

Ó, micsoda kincs,

És micsoda pompa,

Fényes ragyogás

Az álom vára! A sötét éjt

Bearanyozza.

 

Ő az. Ismered

Jól most már a mesét

S az álmot. Ő az,

Mélyen benned egy kicsiny gyermek

Nyújtja a kezét!