Nincs olyan testi szerelem,
mely csak hasonlót adhatna nekem;
ha a gondolatit felváltja a testiség,
én már senkire sem várhatnék.

Vajon az írás hallgatag?
Ha hallgatag, vajon miért zavar?
Kavarva kerülgeti fény éji szívemet;
még nem szóltak, hogy már nem lehet.

Rejtjel… vagy kód… vagy kárhozat,
ha régi ihlet merítette az
áldozat, melybe láthatót fest a remény… Bár
test helyett érzelmi a nyeremény.

Miért is jó gondolati
szerelmesnek lenni, kínt szenvedni?
Hiszen ez az érzés a teremtő napokhoz
hűtlen végzés, mint a bőr a csonthoz.

Mégis megéltet, zenéltet,
levedli színre szagát a létnek;
majd elbújik, jó hangosan, hogy meg ne lássam,
s hogy néha haljak csak belé… lágyan…

(Pápa, 2014 tavaszán)