Sétáltunk, de besötétedett,
Így megfogdostam fenekedet!
Nem is ellenkeztél,
Magadévá tettél…
Összehangoltuk fenekeket.

Jaj-szók, a számból ki-kilógnak
Bennem, képzetek hiányolnak.
Jó lenne már kávé,
Legalább pótkávé…
Veled lenni… közelállónak.

Éjtengerbe bújni erdőbe,
A ruhád? Kiszedlek előre…
Csókolom a szádat,
De béka ugrálgat…
Futás… élvezet, süllyesztőbe.

Szél fútta régi csókok ízét,
Hozta, emlékek üzenetét…
Többször gondolok én,
Hogy elveszett remény!
Magamba-iszom rég emlékét.

Vecsés, 2018. augusztus 27. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokor