Rózsa Iván: Kis Hableány Partik helyszíne Egykoron, kis Hableány; Nem hajóz ki már… Hableány pihen Habok közt, Duna alján; Léte véget ért… Nem kószál, bolyong Nagy hajók közt soha már; Sors akarta így… Ázsián kívül Látni szerettek volna Más kultúrát is… Bátor turisták Nyolcezer kilométert Utaztak halni… Huszonnyolc ember Hullámsírja, a Duna Meg árad, sodor… […]
Létezik e szerelem egy életen át; avagy a sóvár szem mindig messzebb lát? Kívánja mi tiltott, elérhetetlen? Az új a jobb, a feledhetetlen? A szerelemből megszokásba lép, ki egykor szeretett friss virágot tép? Létezik e szerelem, örök hűség? Létezik e boldogság, igaz gyönyörűség?
Nem tudtuk odaadni. Egyszerűen égen és földön, közel s távol nem volt ember, aki elfogadta volna. Természetesen nem hibáztatok senkit, hiszen azért, mert vettem két koncertjegyet, és – sajnálatos események miatt – nem tudunk elmenni, annak még nem kell azt jelentenie, hogy valaki köteles „helytállni” és – a pénzkidobás elkerülendő – elmenni a koncertre, amelyet […]
A poéta, mindig poéta… Késő már az este, át is csapott oly’ mély-éjbe, Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.. Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal… Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, És még új is van, így az álmom ellen még […]
