Ebben a végtelennek tűnő nagy csendben,
a természet bűvölő közelségében,
hallani a föld szívének dobbanását,
mély lélegzetének ütemes ritmusát.

Messze tűnő látóhatár zöld kontúrján,
felhő táncol a lebukó nap sugarán,
a holdvilágnál egy madárraj repül,
nem tudni,hogy miért és hová menekül.

Ezernyi rovar altató zenéjére,
alszik a táj hajnalig megpihenve,
ringatózik a szellő ölelésében,
lemossa magát langyos záporesőben.

Ha néha szenvedve harmatcseppet iszik,
a holnap ígéretében mégis bízik,
itt a nagy csendnek meg van a féltett titka,
nem uralkodik felette a zaj hangja.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…