Szelek szárnyán susog az erdő

Reccsen a faág, zizzen az avar,

madarak csicsergése dallamként száll,

s egy őzet e nesz tovább zavar.

Riadtan szalad a kis jószág,

patái alatt szinte minden mozdulatlan,

csak úgy ugrál lágyan szelíden,

mintha nem föld lenne lábai alatt,

hanem pihe – puha paplan.

Mintha az erdő mesélne!

Lágy fuvallattal susogná fülünkbe

minden titkát rejtekét,

s mintha

hallanánk a tündérek hívogató énekét.

Csalogat a hangjuk –

Gyertek! Lépjetek egy szebb világba!

S az erdő álombeli birodalmát

mind elétek tárja.

Füleidnek lágy zene az erdő

összes, szinte mesebeli hangja,

megnyugszik emberi lelked

ha dallamát titkon meghallhatja.

Kóczián Enikő az Irodalmi Rádió szerzője. 1985. március 13-án születtem egy átlagos család negyedik gyermekeként. Szüleim válása miatt…