Nem feledve…
A születésétől kezdve
nevelted reszketve,
esdve, kérve a sorsot,
ne legyenek foltok,
ártatlan, tiszta lelkén,
tanítva őt a szeretet nyelvén.
Az első lépések,
öröme ölelésének,
az első nap az óvodában,
csillogó szemében a csodálat,
kamaszkori kedves csínyek,
haragszol rá, de csak színleg.
A kibontakozó tiszta értelem,
látod már nem is védtelen,
figyeled,- és míg rohan az idő,
te leszel kissé érzékenykedő,
lelkében a szabadság vágya,
engedd el!- ez az ő életének tánca.
Elérkezett a pillanat,
és míg álmokra jő a virradat,
győz a szeretet,- a szív szava,
rábízod őt a hajnali fuvallatra,
hol magasan szállhat a fellegekbe,
mit tőled kapott, soha nem feledve.
Kristófné Vidók Margit
Kovács Erika Festménye