Nem a távolság bírál.
Nem az szakít el.
Miért kenem mégis rá?
Igazán nem értem magam.
Mert óceánokat át úsznék
És végtelen magas,
Hegyek fölött repülnék.
Érted. Egyetlen pillantásodért.
S látod?
Mégis lelkem pocsolyájában,
Fuldoklom lelkedért.
Igazán nem várom,
Hogy megérts.
Nem hajtogatom.
Vagy kívánom, hogy félts.
Egyengetem,
Az arcomra gyűrt arcodat.
Felejtetem,
Sosem látott mosolyodat…