Vártalak…

Azt mondtad várjak rád,
– és én vártalak
míg bimbóból virág fakadt,
– és még mindig vártalak,
szirmokon már a nyár szaladt,
– de én csak vártalak,
rezesen csillogtak levelek,
– ezüstös ködben is vártalak,
szikrázón millió hópehely lebeg,
– és én várlak,
míg betakar a fehér-hajú csend.

Kristófné Vidók Margit
Kép: Jeanette Donaher festménye