Akai Katalin

Visszajöttem

 

Folyosón guruló kattogó kerék,

pihegő lélegzet, halvány a fény

Elkísér utamon millió kép,

hideg lepedő rajtam henyél

 

Éles lámpafény szúrja szemem,

koktéltól kezdetben ellenkezem

Lábamon, kezemen, szíjcsat feszeng,

rémítő szikéken fénycsóva leng

 

Álarcos emberek állnak most körbe,

én is ott vagyok, – tán a tükörben

Elhagy tudatom – majd keresem,

könnyedén eszmélek, emelkedek

 

Mennyezet sarkából látom magam,

halott a porhüvely, s ráz a kacaj

Érdekes! Nem hallják, nem is látnak!

Ne kínlódj, hagyd abba! Ennyi mára

 

Sarokban kinyílt egy fényfolyosó

Maradnék! Süketek! Hiába szó?

Valami beszippant, repülni jó,

alagút végén a Mindenható

 

Fénykezek terelnek, siess, most menj!

Feladat vár reád, ébredned kell

Kattogó kerekek, csövek bennem,

úgy tűnik pár dolgot, még meg kell tennem.

 

Visszatér lassacskán belém a lét,

s hogy bármi is történt, nem hiszik még

Hitem, mi gyenge volt, óriás már,

létezik odaát, s várnak reánk

Tags:

irodalmiradio.hu/irodalmiradio.hu/…oads/2019/07/Kata-3.jpg…oads/2019/07/Kata-3.jpg Akai Katalin: Nagyné Akai Katalin vagyok, Budapesten élek. Akai Katalin néven diákkoromtól írok prózát és verset egyaránt.…