Hajdanában még egy kis faluszélén,
éltem érdekes gyerekkoromat én.
Ott, ahol a házunkból kiszaladva,
lehuppantunk a tarka árokpartra.
Friss fű illata volt a valóságnak,
se hangja, se útja nem járt motornak.
Porban trappolva haladtunk az utcán,
vagy futkároztunk a zöld puha párnán.
Közelünkben legeltek az állatok,
felhőlenül kerestük a kalandot.
Lehetett a kazlakon ugrándozni,
a gyümölcsfákra bunkert építeni.
Eső után a langyos pocsolyában,
szerettünk pancsolgatni óra számra.
A vizes földből sárpuskát csináltunk,
élveztük, ha durranó hangot adtunk.
Gondtalan boldogságnak tárháza volt,
gyermekekre nyugalom nyoma hatott.
Öröm, családi, baráti szeretet,
töltötte be kis kori éveimet.