Kerékpárral a réten átmegyünk,
suhan a tarka táj el mellettünk.
Szemünket vonza a piros lepel,
mely az út széléről ránk is figyel.
Aranyló kalászok keretében,
vörös pipacsok élnek szerényen.
Papírvékony szirmokba öltözve,
emberek szemét gyönyörködtetve.
Nem lehet körötte nem megállni,
a kerékpárról muszáj leszállni.
Sajátos illatból szippantani,
a látvánnyal hosszan töltekezni.
Gyere kedves, fotózz most le engem!
Pózolok itt a vörös tengerben.
Vágyom rá, hogy ez a pillanatom,
számunkra örökre megmaradjon.