Vörösre váltott alja az égnek,
Panka arra csodálkozva nézett,
Milyen gyönyörű tud lenni a nap,
mikor a horizonton megakad.
Határozottan úgy gondolkodott,
meg fogja ezt a lapos korongot.
Az erdei tisztáson átsétál,
az biztosan akkora elé áll.
Testét és lelkét megmelengeti,
mesélgethet vágyairól neki.
Hőn szereti a tavaszt és nyarat,
az sem baj, ha a tél el is marad.
El is indult rögvest magányosan,
csak a fény vezette a homályban
mint a kutyát vezeti gazdája,
úgy járkált a sugarak útjára.
De hiába ment, el sose érte,
ráesteledett így szegénykére.
Ezt a képet nem jól vételezte,
komoly segítségre szüksége lett.